Van szép oldala is az életnek? Nem hiszem. Egy két kedves pillanat ami örökre elmémbe vési magát és néha jó felidézni. De csak néha. Az élet szinte nem áll másból csak fájdalomból, csalódásból, hazugságból és még sorolhatnám. Miért jó az egyes embereknek, ha belerúghatnak a másikba? Mit lehet ezen élvezni? Én undorító dolognak tartom. Nem csak azért, mert én is tapasztaltam/tapasztalom, de rossz nézni, mikor bántanak egy ducibb gyereket, vagy éppen egy cingárt... Én ha tehetem mindig kiállok az olyanokért akiket piszkálnak. A leggonoszabbak is csak a gyerekek is tudnak lenni. Azt hiszik, hogy ettől ,,menőbbek" lesznek. Egy frászt! Az én szememben így egy féregnél sem érnek többet. Szerintem az olyan emberek akiket bántanak és lenéznek sokkal többet érnek a többi gyökérnél...
Ne az most úgy kikivánkozott belőlem. Furcsa gondolkodás módom van az biztos. Na mindegy. Úgy sírnék most egyet. Annyira fáj idebent, itt a mellkasomnál. Fáj, hogy nem fogadnak el, fáj, hogy sokan elhagytak. Fáj az élet, fáj minden. Nem akarok itt elnni, elszeretnék tűnni az emberek szeme elől. Egy emlék szeretnék maradni mindenki mámára. Egy boldog emlék, egy olyan emlék aki jó érzést kellt másoban.
Mióta vagyok én ilyen? Na jó elég régóta, na de mindegy. Ha van isten akkor holnap megjönnek a note book-ok. Kezdek bedilizni, mert anya csütörtökön rendelte meg a gépeket és még mindig nem jöttek meg. Jó, még nem telt le a 10 munka nap, de én már a saját gépemen akarok gépezni. Már remeg a kezem... Most ia Ricsi számító gépénél ülök...
Jaj, gyerekek, mindjárt suli. És figyeljétek meg, hogy kurva gyorsan el fog menni az a három nap. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ Nem akarok iskolába menni. Főleg azért mert fizikából egy jegyem sincs és jövő után héten, azaz két hét múlva kórházba megyek 5 napra o.O. Na mindegy. Asszem most így ennyi lenne.
Pusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése