Érzelmek

Sziasztok!
Nagyon régen voltam erre, énnek az oka pedig az időhiány. Mostanában pedig az élethez sem volt sok kedvem, mondjuk most sincs. A suliban elég keményen rám szálltak, oly' annyira, hogy németórán eltört a mécses. Fájt, persze, hogy fájt, olyan szinten, hogy délután muszáj volt lefeküdnöm aludni, különben valami őrültséget csináltam volna. Igen képes vagyok rá! Hiszen kinek hiányoznék? Max anyáéknak. Az olvasóknak is azért talán, mert nem lenne aki folytatná a történeteket. Lehet, hogy ennek azaz oka, hogy bezárkózok az emberek elől, de pont az ilyenek miatt, mint az a pár ember. S túl sokszor csalódtam már az emberekben, az állítólagos barátaimban. Azért tettem be ezt a számot, mivel sokszor elgondolkozok azon, hogy én miért nem találom meg az igaz barátomat. Nem kell szerelem, nekem egy olyan barát is elég lenne, aki megért és minden helyzetben mellettem áll. De úgy érzem, hogy én ezt az embert soha nem fogom megtalálni.
Ma sajnos csak ennyivel tudok szolgálni, de egy idézetet azért még leírnék nektek.
Bizonyos fajta fájdalmat nem tudnak a kórházban gyógyítani, ezért a szenvedők megteszik, amit tudnak, hogy magukat gyógyítsák meg. A magány fájdalmát gyógyítani lehet új barátokkal. A gyötrő bűntudatot enyhíteni lehet pénzzel. Az égő vágyat csökkenteni tudják apró kedvességgel. De sajnos mindig lesznek olyanok, akik nem gyógyulhatnak meg, mert rájönnek, hogy még több fájdalom vár rájuk.
Született feleségek c. film