2011. február 12., szombat
Szomba éjszaka...
Itt vagyok ismét, bár nem tudom, hogy miért. Legszívesebben elmenekülnék minden, és mindenki elől. Az írás sem megy, pedig az életem részévé vállt. Lehetséges, hogy kiégtem. Talán ennyi volt? Komolyan ennyi járt nekem? A fantázia tengere hatalmas és én túl sok időt töltöttem az utóbbi időben ott, szóval képtelen lennék kiszakadni arról a csodálatos helyről. De lassan átveszi az elmém felett az uralmat és magához láncol, örökre. Igen így érzem. Képtelen vagyok emberekkel ismerkedni, kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy emberek közé kell mennem. Ha a szívemre hallgatnék és nem lenne muszáj iskolába menne, akkor minden időmet a szobámban tölteném. Sokan biztos, hogy hülyének néznek, de ez az igazság. Nem az vagyok már, aki ezelőtt két éve voltam. Az az életvidám, mindig mosolygós lány talán mindörökre elveszett.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
About Me
- Szepy
- "Néha nem tudjuk a múltat egyszerűen elengedni. Máskor pedig bármit megtennénk, csak hogy elfeledjük végre. És néha valami újat tudunk meg a múltról, ami mindent megváltoztat a jelenben."
szia! hidd el, nagyon is meg tudlak érteni!!! az utóbbi hónapokban én is valami hasonlót éltem át. nem akartam kimozdulni, nem beszélgettem senkivel, nem foglalkoztam azokkal, akik szeretnek, a családommal, avval a kevés barátommal, sőt, a vőlegényemmel sem. nagyon súlyos árat fizettem érte. a barátaim eltávolodtak, a családom nem nagyon beszélt velem, és elveszítettem a párom egy másik lány miatt. ez kellett hozzá, hogy felébredjek!!! most egy darabig én is hanyagolom az írást, próbálok kimozdulni, és eljárni azokkal, akik egyáltalán még szóba állnak velem. emellett teljesen megváltoztatom a külsőm is: kondizni járok, befestettem a hajam és a jövő héten le is vágatom. Mert nem akarom elveszteni önmagam.
VálaszTörlésezzel nem azt akarom mondani, hogy azt kell tenned, amit én mondok, mert az szentírás, evvel csak azt akarom éreztetni, hogy, ha nem akarsz kiégni, akkor nem is fogsz!!! addig gubózz be, ameddig jól esik, de lélekben készülj a kitörésre. és, ha majd elég erőt gyűjtöttél, állj fel, és nézz szembe a gondokkal!!
hidd el, az emberek nem harapnak, lehet, hogy akad közöttük néhány kedves figura is. Nyitottnak kell lenned, de ez nem fog azonnal menni...csak ne add fel. nem szabad ennyire mélyre süllyedni az önmarcangolás és az önsanyargatás bugyrába!!!
én nem ennek a lánynak az írásait olvastam...hanem egy céltudatos csaj gondolatait, műveit...
de ez a lány most igen rossz passzban van :S
ne legyél szigorú magadhoz!!! rendezd az érzelmeid, mert nem tudom elhinni, hogy te is ezt akarod!!!nem tudom elképzelni, hogy már nem akarsz többé nevetni, beszélgetni, ismerkedni, hogy nem akarod élvezni a melengető napocska sugarait és a lágy szellőt egy csendesebb parkban, a természethez közel, jó barátokkal.
hidd el, képes leszel rá, csak merj szembeszállni a letargiával!!!
puszi, és BÁTORSÁG!!!!