Szünet

Visszatértem, a gépemet megcsinálták. Ennek örülök, csak borzalmasan érzem magam. Viszont már nekiálltam a fejezeteknek, aminek talán örülnek az olvasóim. Mondjuk nem nagyon reagálnak semmire, szóval fogalmam sincs. Na de mindegy. A szünetem eddig egész jó, vagyis történtek olyan dolgok, amik lehet, hogy tönkre vágják za egész életemet. Hülye voltam ezt tudom, Most pedig félek, sőt rettegek attól, hogy megtörténik a legrosszabb. Talán ebben az esetben az öngyilkosság lenne a legjobb megoldás. Menekülés a szégyen elől. A nevem be lenne mocskolva, csak nem kellene elviselnem az emberek megvető pillantását.
Szerdán itt aludt a Szandi és találkoztunk Enikővel is. Nagyon jól elvoltunk. Tegnap pedig a Kárpátban aludtunk. Jó volt, ökörködtünk meg minden, csak este tíz óra környékén úgy elkezdett lüktetni a fejem, hogy azt hittem meghalok. A lányok nagyon aranyosak voltak, hogy úgy aggódtak értem. Régen éreztem ilyen melegséget. Talán ők azok, akik mindig minden helyzetben mellettem állnak majd. Sőt biztos vagyok ebben. Ők nem olyanok, mint a Balatonon élő ex-barátnőim. Meg persze itt van nekem a Bazsi is. Ő az első itteni barátom, a második iskolai nap óta nagyon jó barátok vagyunk. Ha nem állt volna mellettem az első évben, akkor biztos, hogy megőrültem volna.