Hát... inkább nem is mondok semmit. Hihetetlenül régen jártam erre. Borzalmas vagyok, ezt tudom. De olyan nehéz, és fáj itt bent... Apa elhagyott minket, anya az idegösszeroppanás szélén áll, a bátyámmal szakított a barátnője, nekem pedig esélyem sincs annál, akit szeretek. Addig örüljön a húgom, amíg nem lép be abba akorba, hogy tényleg szerelmes lesz. Írni sem tudok, hiába próbálok, egyszerűen nem megy. De a remény hal meg utoljára. Mondjuk az már nálam féllábbal a sírban áll.
Perpillanat filmet töltök és próbálok írni. Nehézkesen, de megyeget a pötyögés. Már két oldallal kész vagyok, viszont az közel sem elég. Az összes történetemmel el vagyok maradva.
Most ennyi lenne, most megyek írok tovább, hát ha sikerül befejezenem a fejezetet...
Puszi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése