Az életem fenekestül felfordult, mikor 2009. augusztus 25.- én elhagytam a szülő falumat. Nem tudtam, hogy mi vár rám Budapesten, a nagyvárosban. Féltem, sőt retegtem attól, hogy elfelejtenek a barátaim. Ami sajnálatos módon be is következett. Homályba vésztem, akár egy régi gyermekkori emlék. De túltettem magam ezen az egészen. Egy évbe telt, amíg rájöttem, hogy mivel tudnám betapasztani azokat a mély sebeket, amiket a régi barátaim ejtettek rajtam. Így kezdtem el írni. Segített rajtam, de mégsem töltötte be teljesen azt a tátongó űrt.
2010. novemberében még egy nagy ugrás következett az életemben. Iskola váltás... Nehéz volt a beilleszkedés, de végül megtaláltam azt akit legjobb barátnőmnek mondhatok. Vele tényleg mindent meg tudok beszélni, és meg is ért engem. A bizalom kölcsönös, hiszen nekem szól legelőször, ha olyan történik. Most is ez volt. Összejött egy sráccal, és én tudtam meg legelőször. Viszont felmerül a kérdés bennem, hogy most mégis mi lesz?! Ez az első barátja, és félek, hogy elhagy miatta. Biztosított már róla, hogy soha nem tenné meg, de mégis bennem van az a szorongás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése