Esztergomi kaland

Tegnap ugye egy hirtelen ötlettől vezérelve vontra szálltunk és meg sem álltunk Esztergomig. Természetesen hoztuk a formánkat, szóval az emberek csak néztek, hogy milyen dilisek vagyunk. A hangulatunk nem változott meg, mikor leszálltunk a járműről. Szóval vidáman teljes tudatlanságba indultunk el az ismeretlenbe.

Első állomásunk a Duna-part volt, aztán valami hülye fesztiválon, vagy min kötöttünk ki. Ezután hegyet másztunk, lépőn keresztül. Ezért nem szeretem a várakat, bazilikákat, meg az ilyeneket, mivel mindig hegyre, vagy dombra. Úgyhogy meghaltam, mire felértünk. Természetesen, Stefi hozta a formáját, szóval az utolsó lépcsőfognál hasra vágódtam. Nem telhet el úgy kirándulás, hogy én nem esnék el valamiben, vagy csak szimplán a saját lábamban.

Először az altemplomot néztük meg, amitől a hideg futkosott a hátamon. Túl sok volt a szellem, és szerintem rossz szellemek is voltak ott. Uhh, még mindig kiráz a hideg, ha csak rá gondolok.

Ezután megnéztük magát a templom részt. Adtam 100 Ft-ot az egyháznak, szóval most büszke lehet rám mindenki. *pacsi*

A templom után jött a kincstár, ahonnan legszívesebben mindent elvittem volna, de sajnos nem tehettem. :( Pedig még az ük-ük-ükunokáimnak sem lett volna anyagi problémájuk. Tele volt minden arannyal, és drága kövekkel. De ugye a kamera meg az a sunyi biztonsági őr folyton figyelt minket -.-" Grrr...

Én és a Betti elhagytuk az épületet, anyuék pedig felmásztak a kupolába. Miután lejöttek fagyiztunk egyet, és elindultunk ebédelni. Azt hiszem, hogy olyan 4 óra körül járt az idő. A lefelé vezető út persze könnyebb volt, de nem tudtunk sietni, mivel valami idióta olyan meredekre csinálta a lépcsőt, hogy közlekedni alig lehet rajta.

Az étteremben a pincér egy kretén volt, látszott rajta, hogy kezdő. Komolyan, még é is ügyesebb vagyok nála -.-" Na mindegy. Kaja után ismét megkörnyékeztük a Duna partot. Köveket dobáltunk a vízbe, meg ültünk és néztünk ki a fejünkből.

Amikor az állomás felé vettük az irányt nevetgéltünk énekeltünk, szóval jól elvoltunk. A vonatra elég sokáig kellett várni, mivel csak óránként közlekedik. Miközben vártuk a vonatot a Ricsi és a Betti szokásukhoz híven piszkálták egymást. De ugye ez már megszokott nálunk.

Haza felé hihetetlenül sokat ökörködtünk. Rengeteg, hogy is mondjam, érdekes kép készült rólunk. Miután meguntuk a fényképezősdit elkezdtünk barkóbazni. Eléggé érdekes dolgokat találtunk ki xD

Mire eljutottam az ágyamig mindenhol lépcsőket láttam, szóval muszáj volt aludnom.

Most pedig izomlázam van és fáradt vagyok még mindig, de ennek ellenére kimegyek a Szandiékhoz, és remélem, hogy a Zoli nem lesz ott, mivel vele álmodtam, és nem akarok találkozni vele!

Na most ennyi lenne a történet, majd még jövök :)