Valahogy éreztem, hogy nem lesz jó vége ennek az egésznek. Csalódtam, és ez szörnyen fáj. Még mindig a szemem előtt vannak azok a képek, mikor a két test egymáshoz simult. És azaz arckifejezés, ami a képén volt, ketté törte a szívemet. Nem bírtam nézni, s szégyen, nem szégyen elrohantam és elsírtam magam. Persze, ezt csak a Pipi és a másik Zoli látta.
A Pipi vigasztalt az éjszaka második felében, és a Ludi le se szarta, hogy mi van velem. Úgy érzem, hogy ebbe a lányba egy csepp lelkiismeret sem szorult. Megkértem, hogy ne játsszon Fruzsinát, Ő megígérte, hogy nem teszi azt, mint anno a ,,barátnőm", de ennek ellenére mégis megtette, ami miatt teljesen kiakadtam. És egyáltalán nem tudja, hogy mi a bajunk. Szeretem Őt, még ezek után is, de nem tudom, hogy mit tegyek. Jó csaj, és ezt ki is használja, az nem érdekli, hogy esetleg engem zavar, hogy flörtölget összevissza... Ugyan miért is érdekelne bárkit is, hogy mit érzek? Az soha nem számított... Soha nem az volt a lényeg, hogy mi nyomja az én lelkemet. Egyedül a Pipi az, aki kiáll mellettem és megért. És ezért nagyra becsülöm Őt. A Ludi, meg elmehet a fenébe...
Z.-ről meg annyit, hogy tisztában vagyok azzal, hogy esélyem sincs nála, de mégis érzek valami nagyon erőset iránta. Miért kell az olyan fiúkba beleszeretnem, akiknél esélyem sincs? Mindig az olyanokat fogom ki, akik csak legjobb barátként tudnak tekinteni rám. Ő is így van ezzel, és ez szörnyen fáj. Jobban, mint a Ludi árulása.
Szóval ennyit a mai napról... én éreztem, hogy nem lesz jó vége...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése