Néha annyira nem értem az embereket. Főleg azokat a szülőket, akik képesek elhagyni a családjukat holmi kéjvágy miatt. Ő is ezt tette. Nem volt elég neki az amit kapott. Több és több kellett neki. Képtelen volt leállni, és odáig fajult a dolog, hogy jövőhéten tárgyalás lesz. Igen, elválnak. És az a ribanc terhes tőle. Csak kerüljön a szemem elé én kiszedem belőle a gyereket és azzal lógatom fel az első fára. Miért kellett ezt tennie Gy.-nak? Miért nem voltunk elég jók neki? Talán abban is hazudott, hogy szeretett minket. Én már ezt sem hiszem el. És kiderült, hogy jóval több pénzt kap, mint amennyit küld. Tényleg kezd elegem lenni mindenből.
A Sz. és a P. is kezd kikészíteni. Folyton elmondják mindennek a másikat, persze nem merik egymás szemébe mondani, inkább engem idegesítenek. Fogalmam sincs, hogy mi lesz ennek a vége, de úgy érzem, hogy nem lesz Happy And. És hogy miért is érzem ezt? Erre természetesen egyszerű a válasz. Az én mesém soha nem végződik jól. Sz.-val a T. miatt fogok összeveszni P.-vel, pedig Sz. vagy Z. miatt. De ha nem ezeken a személyeken fog alapulni a veszekedés, akkor máson. Nem tudhatom, de abban száz százalékig biztos vagyok, hogy nem sokára elveszítem Őket, és ismételten egyedül maradok. A sors elég keményen kiszúrt velem/velünk. Igen, sajnos a családban nem csak nekem vannak gondjaim. Anyu lebetegedett, teljesen össze van törve lelkileg, és szerintem, ha mi nem lennénk mellette már rég végzett volna magával. Nem értem, hogy miért kell szenvednünk. Igazán elsodorhatná már a szél a fejünk felől ezeket az irtózatosan fekete felhőket. A Ricsi csalódott a barátaiban, a Bettike pedig szerintem még mindig nem szokott le a hazudozásról...
Hogy is szokták mondani? Ez van, ezt kell szeretni... De én nem szeretem ezt a helyzetet, nagyon nem...
,,Igyekeztem figyelmeztetni magamat, hogy a remény a legkegyetlenebb az elme összes játéka közül, és bármikor tojáshéjként roppanthatja össze a lelket."
Harlan Coben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése