2011. november 12., szombat

A szerelem börtönében...

Lassan az őrület határát súrolom. Nem bírom tovább ezt a tudatlanságot. Ha legalább mondana valamit. Igaz, tudnom kellene olvasni a pillantásából, de valamiért képtelen vagyok. Lehet, hogy elvakít a szemében lévő csillogás, nem lehetek benne biztos. Egyetlen szó, ennyit szeretnék, nem többet. Egy aprócska magyarázatot. Miért néz rám olyan furcsán? Miért érzem azt, hogy rögvest begyulladok, ha a szemeivel engem vizsgál? Megőrülök! Akarom Őt, de Ő ezt nem tudhatja. Ha a fülébe jutna, akkor vége lenne mindennek! Nem hiszem hogy bármit is szeretne tőlem. Lehetséges, hogy csak azért néz rám olyan gyakran, mert egyszerűen csak furcsának tart. Nem tudhatom, hiszen nem látok bele a fejébe, sajnos. Bárcsak elárulná nekem, hogy mit is gondol rólam valójában!

Igen-igen, megint szerelmes vagyok. Beleszerettem egy olyan fiúba, akiről nem tudok semmit... Fogalmam sincs, hogy mi lesz, csak reménykedni tudok. Mondjuk kétlem, hogy felborítana egy majdnem két éves kapcsolatot csakis miattam....

Ezen kívül még. Sz. Z.-val kavar, szóval most megint teljesen dilid. Szerintem Z. csak szórakozik vele, de én nem szólok bele, az Ő élete, ott cseszi el, ahol csak akarja. Jahm, T.-nek azt mondtuk, hogy Sz.-nak van pasija, akit Andrisnak hívnak xD Na kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből a kavalkádból...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

About Me

Saját fotó
"Néha nem tudjuk a múltat egyszerűen elengedni. Máskor pedig bármit megtennénk, csak hogy elfeledjük végre. És néha valami újat tudunk meg a múltról, ami mindent megváltoztat a jelenben."