2011. január 4., kedd
Mi a fenéért fáj ez ennyire? Miért sírok itt a gép előtt? Miért nem segít már valaki? Miért hagy magamra mindenki, akit szeretek? Miért? Miért? Miért? Miért? Azt mondta a Klau, hogy sokkal jobb lenne, ha átmennék másik iskolába. Talán ez lenne a megoldás, vagy az, hogy örökre kivonom magam a forgalomból...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
About Me
- Szepy
- "Néha nem tudjuk a múltat egyszerűen elengedni. Máskor pedig bármit megtennénk, csak hogy elfeledjük végre. És néha valami újat tudunk meg a múltról, ami mindent megváltoztat a jelenben."
Szia! Én most csak véletlen találtam ide és rögtön szemet szúrt ez a bejegyzés!
VálaszTörlésÉs: Teljesen megértelek! Nekem is volt már ilyen helyzetem, hogy tejesen ki voltam (osztály miatt) De hidd el nekem, az a legjobb módszer, ha úgy látják boldog vagy és nem zavar semmi! Tudom ez így nehéz, de ez a legjobb módszer. Nem szabad elkeseredni és főleg nem szabad olyanokra gondolni, hogy kivonod magad a forgalomból!
Szóval kitartás!!!!!!!!
Igazad van és köszönöm. Megpróbálom összeszedni magam, igaz tényleg nehéz, de erősnek kell lennem. És csak azokkal szabad foglalkoznom, akik normálisak...
VálaszTörlésMég egyszer köszönöm!