2013. február 3., vasárnap

Visszatérés....

Már mindenki tud mindent, szóval úgy őszintén teszek az egészre, és visszacuccolok ide! :D

9 bejegyzés született az új blogon...

2012. december 12., szerda
Nem tudom...


...szokta mondani a Niki :D
Na, de térjünk a lényegre. 
Rohadt régen jártam itt. Fogalmam sincs, hogy miért. Annyi minden történt, még sincs kedvem leírni. Zavarodott vagyok, nem értem mi miért történik. 
Még mindig szeretem Őt, képtelen vagyok kiverni a fejemből. Az Ő arca jelenik meg álmomban, képzelgéseimnek köszönhetően az új ötleteimben Ő a főszereplő. 
Múltkor összefutottam velük, és a szívem a torkomban dobogott, a kezem pedig remegett. Komolyan mondom, láthatóan remegett! Csak a buszon tudtam lenyugodni viszonylag. 
Az idegrendszerem kész van teljesen. Úgy érzem nagyon jól fog jönni nekem a téli szünet. 

2012. október 13., szombat

Képek :))
Nem írok semmit! nem írok semmit... Inkább mutatok pár képet, ami nagyon teszik. :))















2012. október 1., hétfő
Október 1. napja...
Jól indítom a hónapot...
Nem mentem suliba.
Ennek megvolt az oka, de az igazságot csak az osztályfőnökömmel osztom meg, a többieknek semmi köze hozzá. Éppen ezért ide sem írom le. Jobb, ha a kör bezárul a Bazsival... Rajta kívül Dave és anyuék tudják még. nem akarom elmondani több embernek.
Minek? Hogy sajnáljanak.
Nekem nincs szükségem arra...
Matinnal nem beszéltem...
Casey tiszteletlen volt anyával, szóval ne álmodjon arról, hogy barátkozni fogok vele ezentúl. És még le is járatott Dave előtt...
Ja tudja... És a volt barátnője miatt nem akar kapcsolatot... Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez csak egy fedősztori. Na mind1...


 

2012. szeptember 27., csütörtök
Ez meg az...


Hétvégén kimentünk a Polusba, Bowlingozni, de sajna nem jött össze, mert megszűnt a pálya. Ennek köszönhetően eldöntöttük, hogy mozizni fogunk. Pont jókor, mert a jegy akciós volt, szóval 590-ért néztük meg a filmet, ami a Feláldozhatók 2. része volt. Persze, énem nem láttam az elsőt, de ez tulajdonképpen nem volt akkora nagy baj. 
A film nagyon tetszett. Az volt benne a legimponálóbb, hogy a legnagyobbak közé tartózó akcióhősöket válogatták össze! Rengeteg vér és poén. A két kedvencem :D Megjegyezném, hogy mesék mellett akciófilmeken nőttem fel... :P
Mindenkinek ajánlom a filmet, aki szereti a vért és a vicces jeleneteket. De tényleg, érdemes megnézni!

Más:
Mutyi pénteken ugye egy hét után hajlandó volt velem szóba állni. Úgy érzem ez nagy hiba volt. felébresztette bennem a reményt, amit csúnyán le is rombolt a következő kijelentésével: Szarok az egészre. 
Még másabb:
Ráírtam Dávidra, és visszaírt ^^ Jepp! Igen, nagyon örülök magamnak, de hát nem tehetek róla... :'D Valószínűleg jön Esti Kornélra. Nagyon örülnék annak, ha jönne! :3 Jahm, és megint jött a szokásos dumájával, hogy: Ne idegeskedj!
Én full nyugodt vagyok. Mééé nem látszik rajtam? :O Csak a kezemet csesztem szét megint... :P
Legmásabb:
Nincs cigi, és ezért ideges a Stefi :[


2012. szeptember 22., szombat







,,A képesség, hogy azt lássa az ember, amit a többiek nem látnak, sokkal fontosabb, mint nem látni azt, amit mindenki lát."


Ennyi volt...



Reménykedtem. Reménykedtem abban, hogy helyre jönnek a dolgok, de ha Ő nem akarja, akkor minden veszve van. 
Elbuktam. Elveszítettem Őt. Ez fáj, nagyon fáj!
De túl kell lépnem rajta. El kell temetnem még a barátságunk emlékét is. 
Talán ennek így kellett történnie. 
Talán a barátságunk már az elején halálra volt ítélve.


2012. szeptember 12., szerda
De nehéz az iskola táska...


Fárasztóak voltak az elmúlt napok.... Talán túlságosan is. Új információk, kínos bonyodalmak, boldog nevetéssel töltött percek. Talán a fáradtságnak köszönhetően betegedtem meg... Passzolom. De úgy érzem magam, mint a mosott szar.
Mutyival a dolgok kezdenek jóra fordulni, bár nem iszok előre a medve bőrére. Szeretem, nagyon jó barátom, de nem tudok olyan szinten megbízni benne, mint régen.
Ludival eltávolodtunk... A barátságunk valószínűleg elhalt, eltűnt, elpárolgott... Ebből is látszik, hogy nem volt őszinte...
Érdekes mód Bazsival kevesebbet találkozok és mégis ugyanúgy szeretjük egymást... Mondjuk Ő a legeslegjobbom.. :)
Egyik új osztálytársunkkal úgy érzem, hogy nagyon jóba leszek. Manónak hívják (Dóri) és nagyon jó fej :D Szegény ma átvarrta az ujját. :S
Amúgy az osztályból szinte mindenki hatalmas változáson esett át. És sajnos rossz értelemben változtak meg... De talán nem is olyan nagy baj ez...
Tudjuk kiről annyit, hogy... fogalmam sincs, hogy mi lesz. Talán semmi, talán valami. Nem lehet tudni.
Azt viszont tudom, hogy szeretem Őt, nagyon!


2012. szeptember 7., péntek
Vajon van esély arra, hogy az ember élete hirtelen átcsapjon tündérmesébe? És így minden megoldódik? Vagy sokaknak egészen haláluk napjáig sínylődniük kell a kínkeserves magány társaságában?

Vajon...
Miért csináltam új blogot? Ez egy nagyon jó kérdés...
Talán mert a másikon az utóbbi időben túl sok, és túl nyilvánvaló információkat osztottam meg. Lehet, hogy a legtöbb látogató nem érti, hogy miről van szó, de vannak olyanok, akiknek két szó után leesett volna.
Na mindegy :)
Mindig is szerettem blogolni, és örülök, hogy ismét kiírhatom magamból a dolgokat :))

Miért pont ez a zene??? Mert szeretem! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

About Me

Saját fotó
"Néha nem tudjuk a múltat egyszerűen elengedni. Máskor pedig bármit megtennénk, csak hogy elfeledjük végre. És néha valami újat tudunk meg a múltról, ami mindent megváltoztat a jelenben."