Igazából állhatna ennyiből az egész bejegyzés, ugyanis ez puszta tény. Egyre nagyobb a nyomás. A tanárok kedvesen még jobban növelik bennünk a feszültséget. Persze az osztálytársaim is nagyon aranyosan tuszkolnak lefelé a már így is hömpölygő szarban.
És még lelkileg is padlón vagyok.
Áhh ennél jobb már nem is lehet. Komolyan azon a szinten vagyok, hogy fogon magam és világgá megyek. Talán nincs is értelme végigcsinálni ezt az egészet.
És továbbra is egyedül vagyok. Fáj...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése